A világ (így benne az élelmiszeripar is) tele van titkokkal. Minden recept, minden fogás szupertitkos, annyira, hogy sok esetben még a készítő sem ismeri az összes részletet, nehogy a titok véletlenül kiszivárogjon.
Nálunk ez egy kicsit másként van. Nálunk az a titok, hogy nincs titok. Elmondunk bármit, hogy pontosan mit készítünk, miből és hogyan. Hogy milyen alapanyagot használunk, milyen hőmérsékleten pörkölünk, mit teszünk hozzá (semmit), és mit veszünk el belőle (szintén semmit).
Átláthatóságra törekszünk. Hisszük, hogy az átláthatóságra bizalom épül, a bizalomra pedig üzlet, azaz elégedett, boldog, visszatérő vásárló.
Ha a vásárló ismeri a termelőt és betekintést nyerhet a folyamatba, akkor érdeklődőbb, nyitottabb is lesz a termékek irányában. És nem a titkos recept fogja érdekelni, hanem az íz, a harmónia, az érzés, amit a csokoládé elfogyasztása kivált. A madagaszkári csokoládét például azért csomagoljuk pirosba, mert Madagaszkár egésze bennünk vörösen él. Vöröses a talaj, égetően süt a nap, a kakaóbab színe is vöröses, és a csokoládéban is felfedezhetünk piros gyümölcsös ízjegyeket. Ehhez képest a recept maga (69% kakaó+31% cukor) borzasztóan unalmas, nem igaz?
Beszéljünk kicsit a névválasztásról (ChocoCard Bean-to-Bear) is.
2011-ben két termékkel indult a vállalkozásunk, egyikük volt a ChocoCard. A termék maga egy díszített tábla csokoládé (Choco) egy színes ajándékdobozban, melynek a fedlapjába képeslap (Card) csúsztatható. Minden alkalomra volt képeslapunk, és csokoládéból is sokféle, így gyorsan népszerű lett ez a termék. Még ma is készítjük mert sokan kedvelik és keresik, de mi már nem ezt tekintjük zászlóshajónknak – a nevét viszont megtartottuk márkanévnek.
A bean-to-bar angol kifejezés azokra a műhelyekre illetve az ott készült csokoládékra használatos, ahol kakaóbab feldolgozás folyik. Ebből a kifejezésből egy szójátékkal született a Bean-to-Bear (a bear angol szó, magyarul medvét jelent). Tagadhatatlan, hogy szeretjük a macikat, ahogy tény az is, hogy a maci alakú nyalóka az a termékünk, amiből (darabszámra) az első években a legtöbbet eladtunk.
Fontos tudni azonban, hogy a „bean-to-bar” önmagában nem feltétlenül jelent magasabb minőséget. Bár nincs teljes konszenzus a kérdésben, a bean-to-bar mellett (a kávéhoz hasonlóan) a „craft” vagy „speciality” csokoládé az, ami figyelemre érdemes. Egyelőre. Nyilvánvaló, a használattal ezek is elkopnak, ahogy a „kézműves” kifejezés is.
A mi munkánk kettős:
- azon dolgozunk, hogy a kakaót kíméletesen feldolgozva különleges, az adott kakaóra jellemző ízű csokoládékat (és ne édességeket) készítsünk,
- miközben egyre több látogatóval ismertetjük meg a csokoládé csodálatos világát, az ültetvények és a feldolgozás kihívásokkal teli folyamatait.
Hisszük, hogy csak így jöhet létre egy őszinte, tiszta termék. Szerintünk csak így van értelme a csokoládéval való foglalkozásnak.
Hát ennyi a titok.
Kitalálják, hogy a Dominikai Köztársaság színe miért a zöld?